Úgy tűnik, hogy megbukott az elhallgatás taktikája Horvátországban Liberland történéseivel kapcsolatban. Mivel a "telepesek" csak nem tűnnek el és ők aktívan kommunikálnak, így a hatóságok is kénytelen-kelletlen, de megszólaltak az ügyben.

Három hónap telt azóta, hogy a cseh Vít Jedlička bejelentette területi igényét Szigára, mint "senki földjére" (terra nullius) és ez idő alatt érdekes utakat járt be a történet a horvát sajtóban. Először felkapták, mint egy jó viccet, pusztán média hack-nek gondolván a történetet. Vít Jedlička elnököt pedig egy szélsőséges bolondnak állították be, aki azt sem tudja, hogy mit beszél.

A történet még az elnök letartóztatása, majd kiengedése után is inkább viccnek tűnt és a sajtó is a "na jól megjárta, mert 300 eurót fizetnie kellett" stílusban tálalta az incidenst. Miután a horvát oldalon a szárazföldi bejárat lezárult, a Liberlandet felépíteni akaróknak nem maradt más választásuk mint vízen közlekedni. Így került az alaptábor a szerb oldalra, a Batinát Bezdánnal összekötő híd alatti elhanyagolt, egykori kemping területre. Mikor a Braziliából származó Crom felépítette az alaptábor sátrát és a szervezők motorcsónakot vásároltak, akkor a horvát televízió még leközölt egy interjút, majd ezt követően hirtelen csend lett.

Pedig az események ekkor kezdtek érdekessé válni. Valószínűleg a "telepesek" látványos mozgolódása volt az a nyomógomb, ami beindította a hatóság szigorát és azonnal kemény intézkedéseket hoztak. Május elején teljes tilalmi zónává változtatták a területet, ami kellemetlen helyzetbe hozta még az éppen ott majálisozó helyieket is. Természetesen, a tilalom okai, a külföldi "jött-mentek" így azonnal ellenszenvesekké váltak a kedvenc strandjukat elvesztő batinai és vörösmarti emberek szemében.

Aztán sorra jöttek a partraszállási kísérletek, amik rendre letartóztatással végződtek, de ezek híre már érdekes módon nem igazán érintette meg a helyi sajtó ingerküszöbét. Én magam is érdeklődtem erről az egyik eszéki lapnál, ahol felháborodottan csak annyit mondtak, hogy nem csinálunk reklámot ezeknek az őrülteknek. Így a horvát tájékoztatás vagy elmaradt, vagy inkább egyfajta hangulatkeltésre szorítkozott, ami a hatóság véleményét részletesen, míg a másik oldalt csak előítéletesen mutatta be.

Az első igazi csendet repesztő mélyütés az Ulrik (Dánia) letartóztatása utáni, a koppenhágai horvát nagykövetség elé szervezett tüntetések voltak, amiről több, a közvéleményre hatással lévő újság is beszámolt. Ennek ellenére a horvát külügyi tárca láthatóan nem tájékoztatta külképviseleteit a hivatalos álláspontról. Így futott bele egy váratlan interjúba Horvátország londoni nagykövetségének egyik képviselője, aki a váratlanul bekopogtató újságíróknak azt mondta, hogy nincsenek hazájában lezárt területek és Szigán is mindenki szabadon közlekedhet, aki a szárazföld felől érkezik.

 

Az erről készült videó felvétel nyilvánosságra hozása után viszont már valamit reagálni kellett a hatóságoknak is. Ezért június 29-én a horvát Külügyminisztérium a nemzetközi honlapján egy angol nyelvű közleményt jelentetett meg, ami Liberlandet egy virtuális, csak a közösségi médiában terjedő dolognak állítja be. Ugyanakkor azt is kijelenti, ez a terület valóban a két ország között van (sic), és a hovatartozásról zajlanak az egyeztetések, ami nem jelenti azt, hogy egy harmadik fél ebbe beleszólhatna.

A közleményre az LSA (Liberland Settlement Association) képviselői azonnal válasz közleménnyel reagáltak, melyben közlik, Liberland már régen túl lépett azon, hogy pusztán virtualitásnak lehetne nevezni. Szerintük ennek az is bizonyítéka, hogy több aktivistájuk járta meg a horvát fogdákat és ezek az események nem a virtuális, hanem a valós térben történtek. Másrészt örömmel fogadták, hogy végre Horvátország hivatalosan is elismerte, hogy Sziga jelenleg nem az ő területük. 

Az LSA ügyvédje szerint a horvát hatóságok úgy belekeveredtek a jogi meghatározásokba, mint az a bizonyos macska a házi cérnába. Ugyanis az elmúlt hetek incidensei során egymásnak teljesen ellentmondó ítéletek születtek:

- Aki szárazföldön lépett be Szigára, azt azzal vitték el, hogy illegálisan lépett Szerb területre. Ez esetben az ügyvéd nem kapott választ arra a kérdésre, hogy ha az szerb terület, akkor mit kerestek ott a horvát rendőrök?

- Aki vízi úton lépett be, annál az került a vádiratba, hogy illegálisan lépett horvát területre. Itt a bíróság hallgatásba burkolózott arra a kérdésre, hogy mikor lett Horvátországé a terület?

Az említett külügyminisztériumi közlemény ezt a dilemmát azzal próbálja feloldani, hogy egy meg nem nevezett horvát-szerb megállapodásra hivatkozik, miszerint Horvátország kezeli a Duna jobb partján lévő területeket, amíg a hovatartozásról a megegyezés meg nem születik. Ha ez igaz, akkor viszont ezzel szemben áll a szárazföld felől érkezők illegális határárlépéssel való letartóztatása, valamint a helyiek kitiltása.

Úgy tűnik a hatóságnak is leesett, hogy a nyilatkozat szövege ellentmondásban van a valósággal, így most olyan döntés született miszerint a horvát állampolgárok bemehetnek Sziga egy részére. Nos, ez biztosan öröm az ott élőknek és némiképp csillapítja a kedélyeket, de újabb jogi kérdéseket vet fel. Horvátország jelenleg az Európai Unió része, a csatlakozáskor pedig el kellett fogadniuk az EU alapelveit, melynek része a polgárok szabad mozgása. Ebben pedig nem tehetnek különbséget horvát és más EU-s állampolgárok között. Az pedig külön hab a politika tortáján, hogy a terület jogállása szerint jelenleg Szerbiához tartozik, de egy szerb állampolgárnak esélye sincs oda belépni.

Mivel a hatóságnak továbbra sem sikerült kikeverednie a jogi házi cérnából, ezért az ügynek vélhetően nincs vége. A horvátok belépésének engedélyezéséből logikusan következik, hogy Liberland telepesei szárazföldön fognak próbálkozni. Letartóztatásukból pedig előbb-utóbb nemzetközi ügy lesz.

Most, amikor az ősztől végre Horvátország is komoly EU-s pályázati forrásokhoz jut, akkor a hatóságoknak is szembesülniük kell majd azzal, hogy a csatlakozás nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár...