Tegnapi írásunkban térképek segítségével tettük érthetővé, hogy a Duna medrének változása, hogyan hatott Sziga hovatartozására. A politikai kérdések viszont sokszor írják felül a földrajzot.

A terület hovatartozása tulajdonképpen a szerb-horvát háborúig nem volt kérdés, hiszen Jugoszlávián belül nem voltak határok. Sziga pedig valójában egy ártéri erdő, aminek szép strandja és speciális hangulata van, de mezőgazdasági, vagy befektetési szempontból soha nem számított. A közelben élők érzelmi kötődése ugyan erős a földdarabkához, de ez inkább a hazafias érzelmek egyfajta megnyilvánulása.

A már említett háború után számos területi kérdés maradt függőben az immár két önálló állam között. Horvátország az eredeti, a Jugoszlávia előtti telekhatárokhoz ragaszkodik államhatárként, ezzel szemben Szerbia a Duna középvonalát tekinti annak. Mindkét fél álláspontja érhető, hiszen a fenti térképből is jól látható, hogy Horvátországnak van több veszteni valója, ha a Duna vonala lenne a határ, hiszen nagyságrendekkel nagyobb és értékesebb területei vannak a szerb oldalon. (A fenti térképen sárgával jelöltek a szerb oldalon lévő horvát területek és zölddel jelöltek a horvát oldalon lévő szerb területek)

Megegyezés hiányában a kérdés szőnyeg alá került és szokás jogok alakultak ki. Ennek megfelelően a helyiek nyugodtan lemehettek a gáton a Szúnyog csárdáig és az erdészet dolgozóinak pedig munkájuk során nem számított a területi hovatartozás. Ezt a "status quo" helyzetet borította fel Vít Jedlička cseh politikus, amikor az addig csak virtuálisan létező Liberland nevű államának benyújtotta területi igényét Szigára, azzal a megfontolással, hogy az jelenleg egy "senki földje", nem tartozik sehova.

Azt nem lehet tudni, hogy Vít Jedlička figyelmét mi irányította rá a helyzetre, de kétségtelen, hogy amikor "senki földjéről" beszél, akkor politikai értelemben van némi igazság az állításában. A Liberland állam Szigán történő április 13-i bejelentést követően a cseh politikus mindkét érintett országnak levelet írt, hogy tájékoztassák van-e tulajdoni követelésük a területtel kapcsolatban. Az érdeklődésre hivatalos válasz csak a szerb külügyi tárcától érkezett.

Horvátország nem reagált, ugyanakkor megszigorították a határőrizetet, és május 2-án már az addig szabadon közlekedő helyi lakosok elől is elzárták a lejutás lehetőségét. Ez a lezárás természetesen rögtön ellenséges indulatokat gerjesztett a Liberlandet komolyan gondoló és azt felépíteni szándékozó, jelenleg szerb területen táborozó emberekkel szemben.

Pedig, ha érzelmektől mentesen, logikusan gondoljuk végig a dolgot, akkor a következő a helyzet:

1. Szerbia nem tart igényt a területre.

2. Horvátország szerb területként kezeli és határsértőként letartóztatja az oda belépőket. Ezzel azt fejezi ki, hogy a területre neki sincs igénye. E tényt támasztja alá az is, hogy minden hivatalos horvát térképen és még az állami geodéziai társaság weboldalán is Szerbiához tartozóként jelölik Szigát, illetve bizonyos térképeken, fel sem tüntetik azt.

Így néz ki a horvát határ a horvát geo portálon:

Így néz ki a szerb GEO portálon:

...és így néz ki egy hivatalos térképen:

Természetesen, ha érzelmek vegyülnek a történetbe, akkor nehéz logikusan gondolkodni. A helyiek szerint egy kopasz cseh embernek semmi keresnivalója a földjükön és jobban tenné, ha eltakarodna. Ez az álláspont érthető, de egy helyen sántít: a területnek jelenleg politikai és jogi értelemben tényleg nincs gazdája. Persze, ez nem jelenti azt, hogy akkor bárkié lehet. Viszont, ha senkié sem, akkor mi lenne a legjobb megoldás a jövőben? Nos, az ezzel kapcsolatos variációkat dolgozzuk fel legközelebb...