Braziliából érkezett és a Föld gyermekének nevezi magát. Világ életében a szabadságot kereste és most 58 napot fog tölteni az eszéki börtönben. Ő Crom, a Liberland alaptábor egyik legidősebb lakója.

Crom három éves volt, amikor a brazil őserdőben a kadiweu indiánok közé került. Ez a zárt közösség volt talán az egyik utolsó olyan indián törzs, amelyik teljes elszigeteltségben, az ősi életforma szerint élt az őserdő egyik legmélyebb részén. A kadiwéuk között a magántulajdon ismeretlen fogalom, gyűjtögetéssel és vadászattal látták el magukat. Ennek köszönhetően Crom már egészen fiatalon megtanulta a dzsungelben való életben maradás szabályait. 

A törzs, ahol felnőtt nem családokból, hanem egyetlen közösségből állt, náluk minden felnőtt gondot viselt a gyermekekre függetlenül attól, hogy test szerint ki szülte őket. A közös felelősség vállalás, az egymásra utaltság, az önzés ismeretlensége és a magántulajdon hiánya különleges viszonyokat és az európaitól teljesen eltérő értékrendet hozott létre.

Aztán egy szép napon valakiknek szükségük lett a kadiwéuk földjére, ezért kitelepítették őket egy számukra ismeretlen területre. Crom ekkor még csak 13 éves volt és törzsével együtt egy teljesen új világban találta magát. Ezen az új területen nem volt víz, a folyóhoz mások területén kellett átvágni, amihez nem kaptak engedélyt. Ők azonban a tiltás ellenére nap mint nap elmentek a friss vízért. Egyik nap aztán kerítéssel és fegyveres őrökkel vették körül őket.

A törzs körül megjelentek az "üzletemberek", akik pénzért akarták árulni a törzsnek a vizet. De ők pénzt addig még nem is láttak, színes papíroknak nézték a bankókat. Ezért közülük többen megpróbáltak ilyeneket rajzolni, hogy vizet vehessenek, de némelyek fogdába kerültek hamisításért. Aztán szépen lassan megtanulták, hogy egy olyan világba kerültek, ahol a napfényen és a levegőn kívül mindenért fizetni kell.

Az addigi csak a dzsungel törvényei által alakított élete hirtelen egy bonyolult szabályrendszerbe került, ahol mindent a pénz és a félelem irányít. Nem tudta, nem akarta elfogadni, hogy ezentúl így kell élnie, ezért pár év múlva több társával együtt egy szabadegyetemet hozott létre, ahol szegény gyerekeknek és árváknak próbálta megtanítani, hogyan fedezzék fel belső értékeiket, önmagukat. Éveken át több vendégelőadó is megfordult náluk, de a munka végül támogatók hiánya miatt leállt.

Ekkor elindult, hogy keressen a világban egy olyan pontot, ahol végre újra szabadon élhet. Tíz év alatt 20 országban járt, de sehol sem találta meg, amit keresett. Utazása közben tökéletesen megtanulta az angol nyelvet és számtalan emberrel barátkozott össze. Jelenlegi élettársával, Valine-al Berlinben ismerkedett meg és benne egy szintén szabadságra vágyó társat talált. El is határozták, hogy egy lakóautóba költözve ezentúl együtt keresnek élhető helyet.

Beregisztráltak több olyan internetes úgynevezett "workaway" oldalra, ahol munkát vállalhattak szállásért és ellátásért cserébe. Így több országot is végigdolgoztak, míg végül Szerbiában Ópáván (Opovo) kötöttek ki Darko házában, ahol a helyi sajtó még interjút is készített velük. Crom pedig a munka mellett 3D hatású festményeket is készített, amik bemutatására egy Facebook oldalt is létrehoztak.

Ópáván hallották a hírt, hogy egy cseh férfi kikiáltott egy olyan államot, ami nem a polgárok elnyomására, hanem éppen azok szabad kezdeményezésére épül. A már 42 éves Crom ekkor úgy érezte, hogy ez az, amiért ő idejött Európába, ez az, amit mindig is keresett. Ezért a Liberland alaptábor megalakulásánál azonnal csatlakozott és tevékenyen részt vett annak felépítésében. Még a horvát állami televízió is őt szólaltatta meg Liberland ügyben:

 

A társai hiába próbálták lebeszélni róla, hogy részt vegyen a július 5-i csónakos akcióban, ő minden áron szerette volna Liberland ügyét előrébb vinni. Házi őrizetbe helyezése után Eszéken adott interjút egy online rádiónak. Crommal stábunk is készített interjút május 29-én, még a régi alaptáborban.

 

Annak ellenére, hogy Braziliában született ő a Föld gyermekének tartja magát. Véleménye szerint a határok csak a hatalom által létrehozott mesterséges választóvonalak, amik csak arra jók, hogy elválassza egymástól az embereket. Szerinte a népek, nemzetek politikai képződmények, amiket leigázásra és gyűlöletkeltésre használnak. Crom úgy érzi, az európai emberek a saját félelmeik fogságában élnek, démonaik tartják rettegésben őket. Meggyőződése, hogy kell lennie olyan helynek még ezen a bolygón, ahol szabadon lehet élni harmóniában a természettel.

Amikor ez az összeállítás készül, éppen negyedik napját tölti az 58-ból az eszéki börtönben. Valine úgy tudja, hogy a tizedik napon meglátogathatja. Addigra kiderül, a Föld gyermeke hogyan éli napjait egy másfajta dzsungelben.