Tegnap délelőtt Thomas (Csehország) kiszabadult az eszéki börtönből, ahol végül négy éjszakát töltött, s ebből hármat egy tízfős cellában helyi bűnözőkkel. Kiszabadulása után némileg pontosította a már korábban megírt letartóztatási történet egyes részleteit.

Thomas szerint még nem voltak horvát területen, amikor a rendőrség nagy erőkkel lecsapott rájuk. Állítása szerint letartóztatásuk közben a horvát rendőrök telefonon felhívták szerb kollégáikat mondván, hogy mégis csak szerb területről van szó. A szerbek azonban azt válaszolták, hogy őket nem érdekli az ügy és véleményük szerint jobban tennék a horvátok is, ha hagynák a srácokat békével elmenni.

Sajnos, nem így történt. A két fiatalt a korábbi verziótól eltérően először nem Eszékre, hanem Batinára vitték, ahol elvették minden személyes dolgukat, köztük a telefonjaikat is. Thomas kérte, hogy telefonálhasson, de ehhez egy fizetős készüléket kínáltak fel neki. Mivel nem volt nála kuna, ezért nem lett semmi a dologból. Később a folyosón Kristian adott neki egy kis pénzt, de Thomas szerint így is csak egy hívást engedtek neki, amit 20 másodperc után meg is szakítottak, mikor kiderült, hogy a tábort hívta a család helyett.

Elmondása alapján ezek után szállították őket Eszékre, ahol jegyzőkönyvet vettek fel és akarata ellenére különböző horvát nyelvű, számára érthetetlen papírokat írattak vele alá. Ő ezt először visszautasította, de állítása szerint ekkor bántalmazni kezdték. Ennek módjáról azonban nem akart mesélni...

A vád: "Horvátország illegális elhagyása Szerbia felé" - Érdekes, hogy a vízi letartóztatásoknál is ugyanezzel a szöveggel kerül fel a bilincs. Bár erre némi magyarázatot ad tegnapi írásunk.

Az viszont tény, hogy Thomashoz sem tolmácsot nem hívtak, sem a cseh nagykövetséget nem értesítették. Másnap reggel vitték őket Pélmonostorba, ahol ki kellett volna fizetniük a kiszabott büntetést. Korábban úgy tudtuk, hogy Thomas megtagadta a büntetés kifizetését, de állítása szerint fizetett volna, ha lett volna miből. Ekkor Kristiant a kiskorúsága miatt kiengedték, Thomast pedig visszaszállították Eszékre, ahol immár nem fogdába, hanem a bíróságon lévő "börtönbe", egy tízfős cellába került.

Thomas szerint csupa helyi bűnöző és drogos volt a társasága. Ő nagyon megrémült, de végül szimpatikus lett a cellatársainak a Liberland történettel, amit félig angolul, félig csehül, de sikeresen megértetett velük. Ennek köszönhetően nem bántották.

Másnap, kedden megpróbálták az LSA (Liberland Settlement Association) képviselői kifizetni a bírságot, de a hatóság nem állt velük szóba. Sonja, a társaság ügyvédje is hiába avatkozott be, 14.30-kor közölték velük, hogy lejárt a munkaidő. Újabb nap...

Szerdán egész nap ide-oda küldözgették az ügyvédet, míg végül sikerült kifizetni a bírságot, de a bíró csak másnap reggelre ígérte a határozatot. Ez Thomasnak újabb éjszakát jelentett a nem éppen vendégszerető helyen. Végül csütörtökön délelőtt megnyílt a cellaajtó és Thomas kisétálhatott.

Az ügyvéd és az LSA jelenlévő képviselőinek a bíró annyit mondott, jobban tennék, ha végleg eltűnnének, mert ő nem tudja garantálni, hogy a következő alkalommal nem kerülnek még rosszabb helyre. "...és ki tudja, még az is lehet, hogy a letartóztatott valami kárt tesz magában." - Mondta, elég vészjósló hangon, majd elment...

Természetesen, ez az egyik fél története. A rendőrség szerint teljesen szabályosan jártak el, és nem történt semmi jogtalanság. Azonban arra a kérdésre, hogy horvátul nem tudó embernek miért nem biztosítottak tolmácsot nem kaptunk választ. Szerencsére egy hely most felszabadult az Eszéki cellában, de hogy liberlandi lesz-e a következő lakó, azt még nem tudhatjuk...